Főoldal Skiccek Írásaim Installáció Galéria M ZS

2016. november 18., péntek

Mocsár Zsófia A. (R141) – ELTÉVEDVE








RENDEZŐI KONCEPCIÓ

Eltévedni a jelek világában, mint egy idegen nagyvárosban.
Banális helyzet, de ha jól odafigyelünk, rengeteg pszichológiai finomsága van. Mindenkivel megesett már, velem is. Elügyetlenkedni valaki lepattintását, az abszurditásig kínos félreértésekbe sodródni - ahonnan már egyre kevésbé van visszaút.
Üldözés és menekülés: az egyoldalú szerelem, a nem kívánt udvarlás ezt a szerep-párost kínálja fel résztvevőinek. De mi van, ha az Üldözött úgymond nem akarja megbántani az üldözőt, ezért nem adja egyértelmű jelét a visszautasításnak. Ha minden hátsó szándék nélkül, de mégis: húzza. A lány fiatal. Most költözött fel Pestre. (A Moszkva teret Széli Kálmánnak hívja.) Ártatlansága balfaszság. A srácnál minden helyzeti előny (korkülönbség, helyismeret), tudhatatlan az oka, miért nem jön be a lánynak. A fiú még csak udvarol, de már mindenben jelet lát, mintha szerelmes len-ne, és nem is téved nagyot, hiszen minden jel. Könnyű félreérteni. Aki udvarol, még nem szerelmes, de már hergeli és áltatja magát. Muszáj magabiztosnak lennie. A vakságig lelkes. Közben szerepet játszik, így van ez minden randevún: azt hiszi, figyelve van, igyekszik szabályozni minden gesztusát. A lány pedig már nem tud kiveckelődni kegyesnek indult hazugságai labirintusából.
Gyanús lett az út alatt bármikor a srácnak, hogy a lány rokonai, akikhez éppen kíséri Őt, nem is léteznek? Akkor a nézők számára miért világos ez már az első pillanatban? Az igazság a részletekben lakik, de részlet annyi van, és mindegyik annyiféleképp értelmezhető. A néző „drukkolhat" mindkettejüknek, hiszen ugyanolyan esetlenek és egyben szerethetőek. A fiú lelkesedése a történet végén éppolyan szomorú és magányos, mint a helyzetet valahogy mégis megúszó lány bolyongása az ismeretlen városrészben.
A film anyaga különösen alkalmas ennek a kettős etévedettségnek a megjelenítésére. A képkivágásokban totálok és premier plánok váltogatnák egymást (a film első felében inkább közelik, majd totálok). A minimalista dialógus félreértésekből és kínos csendekből, átlátszó terelésekből, megjátszott érdeklődésből és elügyetlenkedett bókokból áll össze. Vagy inkább indul újra és újra. Színészi improvizációt felhasználva szeretném létrehozni a végleges szöveget. Fontos számomra a két szereplő megszólalásainak, gesztusainak hitelessége, így a játékmód kisrealista, ebből emelnék ki apró mozdulatokat közelikkel. A képkompozíciókban a totálokban szeretnék szimmetrikus, perspektivikus képeket használni, ellentétben a közelikkel, melyek gyakran asszimetrikusak. A két szereplő kiválasztásánál szintén törekedtem az ellentétes alkatú karakterek kiválasztására (a lány alacsony, kerek arcú, míg a fiú magas, vékony). A film fényelése kékes, hideg pasztell képi világú. Ez a színezet rímel az elveszettség érzésre.


4 megjegyzés: