RENDEZŐI
KONCEPCIÓ
Eltévedni a jelek világában, mint egy idegen
nagyvárosban.
Banális helyzet, de ha jól odafigyelünk, rengeteg pszichológiai
finomsága van. Mindenkivel megesett már, velem is. Elügyetlenkedni valaki
lepattintását, az abszurditásig kínos félreértésekbe
sodródni - ahonnan már egyre kevésbé van visszaút.
Üldözés és menekülés: az egyoldalú szerelem, a nem
kívánt udvarlás ezt a szerep-párost kínálja fel résztvevőinek. De mi van, ha az
Üldözött úgymond nem akarja megbántani az üldözőt, ezért nem adja egyértelmű
jelét a visszautasításnak. Ha minden hátsó szándék nélkül, de mégis: húzza. A
lány fiatal. Most költözött fel Pestre. (A Moszkva teret Széli Kálmánnak
hívja.) Ártatlansága balfaszság. A srácnál minden helyzeti előny (korkülönbség,
helyismeret), tudhatatlan az oka, miért nem jön be a lánynak. A fiú még csak
udvarol, de már mindenben jelet lát, mintha szerelmes len-ne, és nem is téved
nagyot, hiszen minden jel. Könnyű félreérteni. Aki udvarol, még nem szerelmes,
de már hergeli és áltatja magát. Muszáj magabiztosnak lennie. A vakságig
lelkes. Közben szerepet játszik, így van ez minden randevún: azt hiszi,
figyelve van, igyekszik szabályozni minden gesztusát. A lány pedig már nem tud
kiveckelődni kegyesnek indult hazugságai labirintusából.
Gyanús lett az út alatt bármikor a srácnak, hogy a
lány rokonai, akikhez éppen kíséri Őt, nem is léteznek? Akkor a nézők számára
miért világos ez már az első pillanatban? Az igazság a részletekben lakik, de
részlet annyi van, és mindegyik annyiféleképp értelmezhető. A néző
„drukkolhat" mindkettejüknek, hiszen ugyanolyan esetlenek és egyben
szerethetőek. A fiú lelkesedése a történet végén éppolyan szomorú és magányos,
mint a helyzetet valahogy mégis megúszó lány bolyongása az ismeretlen
városrészben.
A film anyaga különösen alkalmas ennek a kettős
etévedettségnek a megjelenítésére. A képkivágásokban totálok és premier plánok
váltogatnák egymást (a film első felében inkább közelik, majd totálok). A
minimalista dialógus félreértésekből és kínos csendekből, átlátszó
terelésekből, megjátszott érdeklődésből és elügyetlenkedett bókokból áll össze.
Vagy inkább indul újra és újra. Színészi improvizációt felhasználva szeretném
létrehozni a végleges szöveget. Fontos számomra a két szereplő
megszólalásainak, gesztusainak hitelessége, így a játékmód kisrealista, ebből
emelnék ki apró mozdulatokat közelikkel. A képkompozíciókban a totálokban
szeretnék szimmetrikus, perspektivikus képeket használni, ellentétben a
közelikkel, melyek gyakran asszimetrikusak. A két szereplő kiválasztásánál
szintén törekedtem az ellentétes alkatú karakterek kiválasztására (a lány
alacsony, kerek arcú, míg a fiú magas, vékony). A film fényelése kékes, hideg
pasztell képi világú. Ez a színezet rímel az elveszettség érzésre.
Itt jártam, szeretettel... - csendben.
VálaszTörlésOlvasom... , szeretetben Veled..
VálaszTörlésMindenkinek nagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlés