„Kedves Judit, Zsófi anyukája!
Egy számomra hihetetlen történetet szeretnék
elmesélni. Májusban indultam el az El-Caminon, a zarándokok útján
Spanyolországban.
Cruz de Ferro, ez az a pont, ahol a zarándokok egy
otthonról magukkal hozott követ tesznek le. Egész nagy kőhalom van már ott, egy
kisebb domb. Ez szimbolizálja, hogy valamilyen problémát elengedtünk,
megoldottunk az életben. Én azt a követ vittem el magammal, amit Skytól,
Zsófitól kaptam.
Fogalmam sem volt, hogy miért, de más kő nem jöhetett
szóba.
Tíz éve, még az Ady Gimnáziumban a D osztállyal
egyedüli B-s ként mentem velük a görögországi osztálykirándulásra. Senkit nem
ismertem, de Zsófi barátkozott velem, ami nagyon jól esett. Egész héten együtt
voltunk, jól szórakoztunk. Még valamilyen fogadást is kötöttünk, hogy befestjük
a hajunkat kékre. A kirándulás után már nem nagyon beszéltünk.
Szóval, miután leraktam a követ, amit Zsófitól
kaptam, rá tíz napra olvastam a sokkoló hírt. Egyszerűen nem tértem magamhoz,
napokig le voltam bénulva és nem értem, hogy történhetett. Most már remélem,
nyugalmat talált!
Üdvözlettel:
Tóth Klaudia”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése